A filmtörténet legnagyobb alakjai között mindig különleges helyet foglalt el számomra Robert De Niro. Gyerekkorom óta lenyűgözött az a mód, ahogyan képes volt teljesen átlényegülni szerepeiben – a félelmetes gengsztertől a szerethető apafiguráig, a megszállott sportolótól a vicces apósig. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább értékelem azt a következetességet és művészi integritást, amit ez a rendkívüli színész képvisel Hollywood csillogó, de gyakran felszínes világában.
Robert De Niro neve ma már fogalommá vált a filmművészetben. Olyan színészlegendáról beszélünk, aki több mint hat évtizede formálja a filmtörténelmet, és akinek pályája során készült alkotásai nemzedékek számára jelentenek meghatározó élményt. Akár a kritikusok szemszögéből, akár a rajongók nézőpontjából tekintünk rá, vitathatatlan, hogy De Niro munkássága nemcsak mennyiségében, de minőségében is kivételes – karakterei mélységükben, összetettségükben és autenticitásukban egyaránt kiemelkedők.
Az alábbiakban egy átfogó utazásra invitállak Robert De Niro filmjeinek világába. Megismerkedhetsz a kezdeti évek útkereső szerepeitől a nagy áttörést jelentő klasszikusokon át egészen napjaink produkcióiig. Betekintést nyerhetsz azokba az ikonikus alakításokba, amelyek Oscar-díjakat érdemeltek, és azokba a könnyedebb szerepekbe is, amelyek megmutatták a színész sokoldalúságát. Minden filmrajongó számára kincsesbánya ez a gyűjtemény, amely nemcsak listázza, hanem kontextusba is helyezi a művész kiemelkedő munkáit.
A kezdetek: Út a hírnév felé
Az 1943-ban New Yorkban született Robert De Niro művészi pályája már fiatalon kirajzolódott. Mindössze 10 évesen állt először színpadon, a Varázslóban játszott egy kisebb szerepet. Tizenhat évesen döntött úgy, hogy otthagyja az iskolát, hogy színészi tanulmányaira koncentrálhasson. Stella Adler és Lee Strasberg tanítványaként sajátította el a módszer-színészet alapjait, amely később védjegyévé vált.
„A színészet nem arról szól, hogy mit mondasz. Arról szól, amit nem mondasz ki.”
A korai filmszerepei között találhatunk kisebb karaktereket, amelyek azonban már előrevetítették a későbbi nagyságot. Brian De Palma rendező fedezte fel őt a független filmgyártás világában, és olyan korai munkákban szerepelt, mint a „The Wedding Party” (1963) és a „Hi, Mom!” (1970). Ezek az alkotások még nem hozták meg számára a széles körű elismerést, de fontos építőkövei voltak annak az útnak, amely hamarosan a hollywoodi csúcsra vezetett.
Az áttörés: Scorsese és a Keresztapa II.
A valódi áttörést az 1973-as év hozta el számára, amikor Martin Scorsese rendező „Aljas utcák” című filmjében Johnny Boy karakterét alakította. Ez a szerep nemcsak a kritikusok figyelmét keltette fel, hanem egy életre szóló szakmai barátságot és együttműködést is megalapozott Scorsese és De Niro között.
Az igazi fordulópont azonban kétségtelenül a Francis Ford Coppola által rendezett „A Keresztapa II.” (1974) volt, amelyben a fiatal Vito Corleone szerepét játszotta. Ez az alakítás meghozta számára az első Oscar-díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, és végérvényesen beírta nevét a filmtörténelem nagykönyvébe.
A film különlegessége abban rejlett, hogy De Nirónak Marlon Brando fiatal változatát kellett eljátszania, ráadásul nagyrészt szicíliai dialektusban beszélve. Az, ahogyan megragadta a karakter lényegét anélkül, hogy pusztán utánozta volna Brandót, a módszer-színészet iskolapéldájává vált.
🎬 A Keresztapa II. forgatásán:
- Több hónapig tanulta a szicíliai dialektust
- Időt töltött Szicíliában, hogy megismerje a helyi kultúrát
- Saját ruháit viselte néhány jelenetben az autentikus hatás érdekében
- Improvizált több kulcsfontosságú pillanatban
- Valódi bevándorlók között forgatta az Ellis Island-i jeleneteket
A Scorsese-De Niro együttműködés aranykora
A Martin Scorsese rendezővel való együttműködése a filmtörténet egyik leggyümölcsözőbb kreatív partnerségévé nőtte ki magát. Nyolc közös filmjük mindegyike a maga módján mérföldkőnek számít, és együtt definiálták újra, mit jelenthet a karakter-központú filmkészítés.
Taxisofőr és a mentális elszigeteltség ábrázolása
Az 1976-ban bemutatott „Taxisofőr” talán a legismertebb közös munkájuk, amelyben De Niro Travis Bickle-t, egy Vietnam-veterán taxisofőrt alakít, aki egyre mélyebbre süllyed New York sötét oldalán. A film nemcsak a városi elidegenedés tökéletes ábrázolása, hanem egy komplex pszichológiai portré is.
De Niro a szerep kedvéért valódi taxisofőrként dolgozott New Yorkban, és fizikailag is átalakult – leborotválta a haját és jelentősen lefogyott. A „You talkin’ to me?” monológ, amit részben improvizált, a popkultúra szerves részévé vált.
„A legnagyobb kihívás nem az, hogy valaki mást játssz, hanem hogy megtaláld önmagad a karakterben.”
A Dühöngő bika és a fizikai átalakulás művészete
Az 1980-as „Dühöngő bika” hozta meg De Niro számára a második Oscar-díjat, ezúttal a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Jake LaMotta ökölvívó szerepéhez a színész extrém fizikai átalakuláson ment keresztül – először kigyúrta magát, majd több mint 27 kilót hízott, hogy hitelesen ábrázolja a bokszoló későbbi, elhízott éveit.
Ez az alakítás nemcsak a színészi odaadás új mércéjét állította fel Hollywoodban, hanem a test mint kifejezőeszköz használatának iskolapéldájává is vált. De Niro valódi bokszmérkőzéseken vett részt a felkészülés során, és olyan szinten sajátította el a sportot, hogy maga LaMotta is megjegyezte: a top 20 középsúlyú bokszoló között lehetett volna helye.
Az 1980-as és 1990-es évek: A sokoldalúság időszaka
A ’80-as és ’90-es évek során Robert De Niro bebizonyította, hogy tehetsége messze túlmutat a gengszterfilmeken és a drámai szerepeken. Ebben az időszakban kezdett el kísérletezni a vígjáték műfajával, miközben továbbra is emlékezetes drámai alakításokat nyújtott.
Volt egyszer egy Amerika és a nosztalgikus gengszterábrázolás
Sergio Leone epikus gengszterfilmje, a „Volt egyszer egy Amerika” (1984) különleges helyet foglal el De Niro filmográfiájában. David „Noodles” Aaronson karaktere lehetőséget adott a színésznek, hogy egy ember teljes életívét ábrázolja a fiatalkori bűnözéstől az öregkori megbánásig.
A közel négy órás film forgatása rendkívül megterhelő volt, De Niro mégis egyik legkifinomultabb alakítását nyújtotta. A nosztalgikus, melankolikus hangvételű film a barátság, árulás és az idő múlásának témáit járja körül, és sok kritikus szerint De Niro karrierjének egyik csúcspontja.
A vígjátékok felé fordulás: Ébredések és Az igazság mindenkié
Az 1990-es „Ébredések” című filmben De Niro Leonard Lowe-t alakítja, egy katatón állapotban lévő pácienst, aki egy kísérleti gyógyszer hatására átmenetileg visszanyeri tudatát. Ez a szerep megmutatta érzékeny, sebezhetőbb oldalát, és bizonyította, hogy nemcsak kemény karaktereket tud hitelesen megformálni.
Az „Az igazság mindenkié” (1991) pedig az első igazi komikus szerepei közé tartozott, ahol egy stroke után felépülő pácienst játszott, aki nehezen találja helyét a világban. A film sikere utat nyitott a későbbi, könnyedebb hangvételű munkák felé.
Karakterszínészből vígjátéki ikon
Az 1990-es évek közepétől kezdve De Niro egyre gyakrabban vállalt szerepeket vígjátékokban, megmutatva közönségének egy teljesen új oldalát. Ez a váltás sokakat meglepett, hiszen addig elsősorban intenzív, drámai szerepeiről volt ismert.
Minden hétfőn focizunk és Az após
Az 1999-es „Minden hétfőn focizunk” című sportkomédiában nyújtott alakítása átmenetet képezett a komolyabb szerepek és a tiszta vígjátékok között. A film, amelyben egy stroke-ot szenvedett futballedzőt játszik, aki újra összeállítja egykori csapatát, lehetőséget adott számára, hogy ötvözze drámai képességeit a komikus elemekkel.
Az igazi áttörést a vígjátéki műfajban azonban „Az após” (2000) hozta meg, ahol Ben Stiller karakterének leendő apósaként egy nyugalmazott CIA-ügynököt alakított. A film hatalmas kasszasiker lett, és egy új, fiatalabb közönségréteget is meghódított De Niro számára.
„A humor gyakran hatékonyabb eszköz az igazság kimondására, mint a dráma.”
A 2000-es évek és napjaink: A legendás státusz
A 2000-es évektől kezdve Robert De Niro státusza megkérdőjelezhetetlenné vált Hollywoodban. Miközben továbbra is vállalt szerepeket nagy költségvetésű produkciókban, egyre többet dolgozott független filmekben is, és producerként is aktívabbá vált.
Visszatérés a gyökerekhez: A jó pásztor és Az ír
A 2006-os „A jó pásztor” című filmben, amelyet régi barátja, Robert Redford rendezett, De Niro ismét egy összetett karaktert formált meg a CIA korai éveinek kontextusában. Ez a szerep emlékeztette a közönséget arra, hogy drámai tehetsége mit sem kopott az évek során.
Martin Scorsese rendezővel való újbóli együttműködése „Az ír” (2019) című filmben pedig valódi eseménynek számított a filmrajongók körében. A Frank Sheeran bérgyilkost megformáló De Niro alakítása ismét bizonyította kivételes képességeit, különösen annak fényében, hogy digitális technológia segítségével fiatalították meg bizonyos jelenetekben.
Rendezői ambíciók és a Tribeca Film Festival
De Niro rendezőként is kipróbálta magát „A Bronx meséje” (1993) című filmmel, amely a saját gyermekkorának New Yorkját idézte meg. Bár rendezőként nem volt annyira termékeny, producerként számos film létrejöttében játszott kulcsszerepet.
2002-ben társalapítója volt a Tribeca Film Festivalnak, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után hoztak létre Lower Manhattan kulturális újjáélesztése céljából. A fesztivál azóta a független filmkészítés egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát, és De Niro kulturális örökségének fontos részét képezi.
Robert De Niro filmográfiája: Az ikonikus szerepek
Robert De Niro filmográfiája lenyűgöző mind mennyiségében, mind minőségében. Az alábbiakban táblázatos formában tekintjük át legjelentősebb filmjeit, szerepeit és az adott filmek megjelenési évét.
| Film címe (eredeti) | Film címe (magyar) | Szerep | Megjelenés éve |
|---|---|---|---|
| Mean Streets | Aljas utcák | Johnny Boy | 1973 |
| The Godfather Part II | A Keresztapa II. | Fiatal Vito Corleone | 1974 |
| Taxi Driver | Taxisofőr | Travis Bickle | 1976 |
| The Deer Hunter | A szarvasvadász | Michael Vronsky | 1978 |
| Raging Bull | Dühöngő bika | Jake LaMotta | 1980 |
| Once Upon a Time in America | Volt egyszer egy Amerika | David „Noodles” Aaronson | 1984 |
| The Untouchables | Aki legyőzte Al Caponét | Al Capone | 1987 |
| Goodfellas | Nagymenők | Jimmy Conway | 1990 |
| Awakenings | Ébredések | Leonard Lowe | 1990 |
| Cape Fear | A rettegés foka | Max Cady | 1991 |
| Casino | Casino | Sam „Ace” Rothstein | 1995 |
| Heat | A nagy zsárlás | Neil McCauley | 1995 |
| Analyze This | Csak egy kis pánik | Paul Vitti | 1999 |
| Meet the Parents | Az após | Jack Byrnes | 2000 |
| Silver Linings Playbook | Napos oldal | Pat Solitano Sr. | 2012 |
| The Irishman | Az ír | Frank Sheeran | 2019 |
| Killers of the Flower Moon | Megfojtott virágok | William Hale | 2023 |
A díjak és elismerések évtizedei
Robert De Niro pályafutása során számos díjat és elismerést kapott, amelyek jól tükrözik kivételes tehetségét és a filmiparban betöltött jelentőségét.
Oscar-díjak és jelölések
De Niro két alkalommal nyert Oscar-díjat:
- 1975: Legjobb férfi mellékszereplő (A Keresztapa II.)
- 1981: Legjobb férfi főszereplő (Dühöngő bika)
Emellett további öt alkalommal jelölték a díjra:
- 1979: Legjobb férfi főszereplő (A szarvasvadász)
- 1991: Legjobb férfi főszereplő (Ébredések)
- 1992: Legjobb férfi főszereplő (A rettegés foka)
- 2013: Legjobb férfi mellékszereplő (Napos oldal)
- 2020: Legjobb férfi mellékszereplő (Az ír)
„A díjak elismerést jelentenek, de a valódi jutalom a munka folyamata és a közönség reakciója.”
További jelentős díjak
Az Oscar-díjakon túl De Niro számos egyéb rangos elismerésben részesült:
- Golden Globe-díjak (A Dühöngő bikáért és életműdíj)
- BAFTA-díjak
- Screen Actors Guild díjak
- Kennedy Center Honor (2009)
- Presidential Medal of Freedom (2016)
A módszer-színészet mestere
Robert De Niro neve szinte egybeforrt a módszer-színészet fogalmával. Ez a technika, amelyet a Sztanyiszlavszkij-módszerre alapozva fejlesztettek ki, arra ösztönzi a színészeket, hogy saját élményeiken és érzelmi emlékeiken keresztül közelítsék meg a karaktereiket.
Legendás felkészülési módszerei
De Niro híresen alapos a szerepeire való felkészülésben. Néhány emlékezetes példa:
🔍 A Taxisofőr forgatása előtt:
- Valódi New York-i taxisofőrként dolgozott több héten át
- Tanulmányozta a Vietnam-veteránok viselkedését
- Megszállottan gyakorolta a fegyverforgatást
🥊 A Dühöngő bika esetében:
- Valódi bokszmérkőzéseken vett részt
- Személyesen találkozott és sok időt töltött Jake LaMottával
- 27 kilót hízott a film második feléhez
- Elsajátította LaMotta beszédmódját és manírjait
🎻 A Cape Fear (A rettegés foka) forgatásához:
- Egész testét ideiglenes tetoválásokkal borította
- Fogait szándékosan elcsúfíttatta
- Extrém fizikai kondícióba hozta magát
„A karaktert nem kívülről kell megközelíteni. Belülről kell megélni.”
A fizikai átalakulás művészete
De Niro egyik legfőbb védjegye a szerepeihez való teljes fizikai átalakulás képessége. A Dühöngő bika óta számos színész követte példáját, de ő volt az első, aki ilyen szélsőséges átalakulásokat vállalt a hitelesség érdekében.
Ez a fajta elkötelezettség nemcsak a fizikai megjelenésre vonatkozik, hanem a mozgásra, beszédmódra, sőt még a gondolkodásmódra is. De Niro képes teljesen eltűnni a karaktereiben, ami a módszer-színészet egyik legmagasabb szintű megnyilvánulása.
A Scorsese-De Niro filmográfia részletesen
Martin Scorsese és Robert De Niro együttműködése a filmtörténet egyik legjelentősebb kreatív partnersége. Közös munkáik részletesebb áttekintése elengedhetetlen De Niro pályájának megértéséhez.
| Film címe | Megjelenés éve | De Niro karaktere | Különlegesség |
|---|---|---|---|
| Aljas utcák | 1973 | Johnny Boy | Az első közös munkájuk, amely megalapozta hírnevüket |
| Taxisofőr | 1976 | Travis Bickle | Cannes-i Arany Pálma, kultikus státuszú film |
| New York, New York | 1977 | Jimmy Doyle | Zenés film, ahol De Niro szaxofonozni tanult |
| Dühöngő bika | 1980 | Jake LaMotta | Oscar-díj De Nirónak, fekete-fehér vizuális stílus |
| A komédia királya | 1983 | Rupert Pupkin | Sötét szatíra a hírnév megszállottságáról |
| Nagymenők | 1990 | Jimmy Conway | A maffia belső működésének realisztikus ábrázolása |
| Casino | 1995 | Sam „Ace” Rothstein | Las Vegas alvilágának epikus története |
| Az ír | 2019 | Frank Sheeran | Digitális fiatalítás technológia, Netflix produkció |
A korai együttműködések jelentősége
Az „Aljas utcák” és a „Taxisofőr” nemcsak De Niro és Scorsese karrierjét indította el, hanem az amerikai filmművészet új korszakát is jelezte. Ezek a filmek szakítottak a hagyományos hollywoodi narratívákkal, és olyan összetett, morálisan ambivalens karaktereket mutattak be, amelyek korábban ritkán jelentek meg a mainstream filmekben.
A későbbi munkák és az életmű lezárása
„Az ír” című film különleges helyet foglal el kettejük közös munkásságában, hiszen egyfajta összegzésnek tekinthető. A film nemcsak tematikailag kapcsolódik korábbi gengszterfilmjeikhez, hanem stilisztikailag is reflektál azokra, miközben az öregedés és a megbánás témáit is feldolgozza.
„A legjobb együttműködések nem kompromisszumokból, hanem kölcsönös tiszteletből és megértésből születnek.”
De Niro vígjátékai: A másik arc
Bár Robert De Niro elsősorban drámai szerepeiről ismert, az 1990-es évek végétől kezdve egyre többször bizonyította komikus tehetségét is. Ez a váltás sokak számára meglepő volt, mégis sikeresnek bizonyult.
A gengszterparódiától a családi komédiákig
A „Csak egy kis pánik” (1999) című filmben De Niro egy pánikbetegségben szenvedő maffiafőnököt alakít, aki pszichológushoz fordul segítségért. Ez a szerep tökéletes átmenetet jelentett számára, hiszen parodizálhatta saját korábbi gengszterkaraktereinek elemeit, miközben új területeket is felfedezhetett.
„Az após” filmsorozat (2000, 2004, 2010) pedig végleg megszilárdította helyét a vígjátéki műfajban. Jack Byrnes karaktere, a paranoiás ex-CIA ügynök, aki megszállottan védi lányát, generációk számára vált ismerőssé.
Önironikus szerepek és a saját imázs újraértelmezése
De Niro későbbi vígjátékaiban gyakran játszott önironikus szerepeket, amelyekben saját filmes személyiségét és korábbi karaktereit parodizálta. A „Minden végzet nehéz” (2013) vagy a „Nagyfater elszabadul” (2016) című filmekben látható alakításai jól mutatják, hogy képes volt saját legendás státuszát humorral kezelni.
Ez a fajta önreflexió nemcsak szórakoztató volt a közönség számára, hanem lehetőséget adott De Nirónak arra is, hogy új oldaláról mutatkozzon be, és megszabaduljon a kizárólag komoly, intenzív színészként való beskatulyázástól.
A kulturális hatás és örökség
Robert De Niro hatása messze túlmutat filmszerepein. Kulturális ikonként, üzletemberként és New York City nagykövetként is jelentős szerepet játszik.
Tribeca vállalkozások és a városrész újjáélesztése
A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után De Niro kulcsszerepet játszott Lower Manhattan, különösen a Tribeca negyed kulturális és gazdasági újjáélesztésében. A Tribeca Film Festival megalapítása mellett számos üzleti vállalkozást indított a környéken, beleértve éttermeket és szállodákat.
A Tribeca Grill, a Nobu éttermek társalapítójaként és a Greenwich Hotel tulajdonosaként De Niro jelentősen hozzájárult New York gasztronómiai és turisztikai fejlődéséhez.
Hatása a fiatalabb színészgenerációkra
De Niro módszer-színészeti megközelítése és szerepeire való intenzív felkészülése példaként szolgált a következő színészgenerációk számára. Olyan sztárok, mint Leonardo DiCaprio, Christian Bale vagy Joaquin Phoenix mind hivatkoztak rá mint fő inspirációs forrásra.
Az a fajta elkötelezettség és átalakulási képesség, amit De Niro képviselt, új standardot állított fel Hollywoodban, és megváltoztatta a színészi teljesítmény megítélésének módját.
„A nagy színészek nem egyszerűen eljátsszák a szerepet. Átadják magukat neki, és hagyják, hogy az átalakítsa őket.”
Politikai aktivizmus és közéleti szereplés
Az utóbbi években Robert De Niro egyre aktívabbá vált politikailag is. Különösen Donald Trump elnöksége alatt vált ismertté határozott politikai véleménynyilvánításairól és kritikáiról.
Számos nyilvános eseményen, díjátadókon és interjúkban fejezte ki aggodalmait az amerikai demokrácia állapotával kapcsolatban. Ez a fajta közéleti szerepvállalás megosztotta a közvéleményt, de jól mutatja De Niro elkötelezettségét a számára fontos társadalmi kérdések iránt.
De Niro a kamera mögött: Rendezői és produceri munkák
Bár elsősorban színészként ismert, Robert De Niro a kamera másik oldalán is kipróbálta magát. Rendezőként „A Bronx meséje” (1993) című filmjével debütált, amely a saját gyermekkorának New Yorkját idézte meg, és kritikai elismerést aratott.
Producerként sokkal aktívabb volt a TriBeCa Productions nevű cégén keresztül, amelyet Jane Rosenthal producerrel együtt alapított 1989-ben. A vállalat olyan sikeres filmeket jegyez, mint a „Szemtől szemben” (1995), a „Ronin” (1998) vagy „Az ír” (2019).
Magánélete és személyisége
Robert De Niro híres arról, hogy magánéletét igyekszik távol tartani a nyilvánosságtól. Interjúiban ritkán beszél személyes dolgairól, és híresen szűkszavú, amikor nem a munkájáról kérdezik.
Kétszer nősült, és összesen hat gyermeke van. Első felesége Diahnne Abbott színésznő volt, akitől egy fia született, és Abbott lányát is adoptálta. Második házasságából, Grace Hightowerral két gyermeke született, míg további két gyermeke született béranyaság útján.
New York-i gyökerei mindig is fontosak maradtak számára, és a városhoz való kötődése meghatározó eleme személyiségének és művészi identitásának.
Gyakran Ismételt Kérdések
Melyik volt Robert De Niro első Oscar-díja és milyen filmért kapta?
Robert De Niro első Oscar-díját 1975-ben nyerte el a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a fiatal Vito Corleone megformálásáért „A Keresztapa II.” című filmben.
Hány közös filmet készített Martin Scorsese rendezővel?
Robert De Niro és Martin Scorsese összesen kilenc közös filmet készített: „Aljas utcák” (1973), „Taxisofőr” (1976), „New York, New York” (1977), „Dühöngő bika” (1980), „A komédia királya” (1983), „Nagymenők” (1990), „Casino” (1995), „Az ír” (2019), valamint a „Killers of the Flower Moon” (2023), amelyben De Nirónak kisebb szerepe van.
Milyen extrém fizikai átalakuláson ment keresztül a „Dühöngő bika” című filmhez?
A „Dühöngő bika” forgatásához Robert De Niro először kigyúrta magát, hogy hitelesen ábrázolja Jake LaMotta bokszolót pályafutása csúcsán, majd a film második feléhez több mint 27 kilót hízott, hogy megjelenítse az idősebb, elhízott LaMottát.
Mikor alapította a Tribeca Film Festivalt és miért?
Robert De Niro 2002-ben alapította a Tribeca Film Festivalt Jane Rosenthal és Craig Hatkoff társaságában. A fesztivált a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után hozták létre Lower Manhattan, különösen a Tribeca negyed kulturális és gazdasági újjáélesztése céljából.
Melyik volt az első jelentős vígjátéki szerepe?
Bár korábban is játszott könnyedebb hangvételű filmekben, az első igazi áttörő vígjátéki szerepe az 1999-es „Csak egy kis pánik” (Analyze This) című filmben volt, ahol egy pánikbetegségben szenvedő maffiafőnököt alakított, aki pszichológushoz fordul segítségért.
Milyen módszereket alkalmazott a Taxisofőr című filmre való felkészülés során?
A „Taxisofőr” forgatása előtt De Niro valódi New York-i taxisofőrként dolgozott több héten át, tanulmányozta a Vietnam-veteránok viselkedését és pszichológiáját, valamint megszállottan gyakorolta a fegyverforgatást, hogy Travis Bickle karaktere teljesen hiteles legyen.
