Till Attila interjú

Veszprém-Balaton Filmpiknik 2020

Milyen volt a magyar film akkor, amikor gyerek voltál? Voltak személyes kedvenceid? 

Amikor én gyerek voltam még sokkal több film készült az ifjúságnak, ellentétben a mai világgal, ahol a gyerekek külföldi, leginkább amerikai animációs, szuperhősös mesefilmeken nőnek fel. Mi sokkal inkább magyar filmes környezetben éltünk, néztünk mi is amerikai mozit persze, de nagyon erősen ott voltak a magyar filmek: Kemény kalap és krumpliorr, Hahó Öcsi!. Akkor még jobban meg tudott élni a hazai piacon a hazai filmgyártás. De ez erőteljesen korszak kérdése is. Az elmúlt évtizedekben például úszunk a tartalmakban - régen ez nem így volt. 

Gyerekként imádtam az Egri csillagokat, főleg a csatajeleneteket, de a Tenkes kapitányát is. Később aztán jöttek a nagyjátékfilmek, amik már akkor kezdtek rám hatni, amikor nagyobb voltam és komolyabban elkezdett érdekelni a filmművészet. Akkor mindenfélét néztem: Fábri filmeket, a Körhintát például, Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjét, Jeles András A kis Valentinó című alkotását, de nagyon imádtam a Dögkeselyűt is Cserhalmi Györggyel a főszerepben. Ezek már inkább 16 éves korom után jöttek be.

 

Az elmúlt években volt olyan film, ami emlékezetes a számodra? 

Az Oscar-díjas Saul fia és Enyedi Ildikó Testről és Lélekről című filmje, vagy Mundruczó Kornél Jupiter holdja ilyen. Utóbbi nekem nagyon érdekes filmélmény volt, mert lelkileg nem érintett meg, nem került elég közel hozzám a film, mégis lenyűgözőnek tartom Kornél ambícióit és azt a képi világot, ahogy a film össze volt rakva. Nagyon szeretem Reisz Gábor munkáit is, azt, hogy a saját környezetéről, életéről mesél, vagy Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét.

 

Szerinted miért olyan sikeres mostanában a magyar film? 

A magyar film alapvetően szerintem erősen szerzőcentrikus. Az elmúlt 20 évben elindult az a törekvés, hogy ne a szerzők domináljanak, hanem több ember többféle munkája kerüljön bele egy tudatos stratégiába, mintha egy stúdió csinálna filmet és így szülessenek maradandó alkotások, de szerintem nálunk nem feltétlenül ez a siker kulcsa. 

Vannak az úgynevezett művészfilmek vagy fesztiválfilmek, amik nemzetközi közegben jobban teljesítenek, mint a magyar közönség körében.  A fesztiválfilmek szerzőcentrikusak, egytől egyig. Persze, ahhoz, hogy ezek a filmek elkészüljenek az is kell, hogy a kicsi hazai piac ellenére az utóbbi években rengeteg pénzt költöttek filmekre. De, ha például Nemes-Jeles László vagy Enyedi Ildikó nincs, az ő művészetük ereje nincsen, akkor ezek a sikerek sincsenek. A nagy közönségsikereknél pedig nagyon fontos a marketing és az olyan témák, amik valóban érdeklik az embereket, a Kincsem és a Buék is jó példa erre.

 

Mi az, amit szerinted csak egy magyar film tud elmesélni? Mitől egyedi a magyar film?

Egyedi valami sokszor a nagy stílus miatt lesz, az eredeti hangnem miatt, de persze lehet attól is egyedi, hogy magyar témákat, magyarokat érintő témákat dolgoz fel. Szerintem, ha külföldi megmérettetésről beszélünk, mindig az a kérdés, hogy miben vagy más. Másságnak pedig esetünkben elég az, hogy ha be tudjuk mutatni mindazt, ami minket érint, hiszen azok csakis kizárólag a mi történeteink. Elég ha a saját környezetünkből, kultúránkból merítünk, dolgozunk, csak mindezt eredetien kell tenni.