Interjú László Panna színésznővel

“Amikor magyar filmeket nézek, azt érzem, hogy egy közösség tagja vagyok”

Mit jelent számodra a magyar film?

Felemelő érzés a díjátadó-szezonban úgy nézni az eseményeket, hogy komoly esélyekkel indul egy-egy hazai alkotás. Ezeknek a filmeknek mindig megvan az a varázsa, hogy kereshetem az ismerős helyszíneket, arcokat, az olyan "belsős poénokat", amiket tényleg csak a magyarok értenek. Amikor magyar filmeket nézek, azt érzem, hogy egy közösség tagja vagyok.

 

Milyen gyerekkori filmélményeid vannak, és milyen friss magyar filmek a legemlékezetesebbek a számodra az utóbbi évekből?

Magyar vonatkozásban a Vuk és Macskafogó volt a kedvencem. De aránylag korán, már kamaszkoromban komolyabb filmek felé fordultam. Meghatározó volt a Kontroll, a Moszkva tér, és a Tanú. Az elmúlt években a kedvenc magyar filmjeim között szerepel a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, mivel azt éreztem, hogy ez a film rólam és hozzám szól. Önkritikus humorral, kellő távolságtartással és önreflexióval dolgozta fel a témát a rendező, Reisz Gábor. A tavalyi nagy favoritom pedig a Valan.

 

Mit gondolsz, miért olyan sikeres mostanában a magyar film?

Azt gondolom, hogy az elmúlt években sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a forgatókönyv fejlesztésre, produceri munkára, és felismerték azt is, milyen fontos áldozni arra, hogy a magyar filmek eljussanak rangos, külföldi fesztiválokra.  

 

Mi az, amit szerinted csak egy magyar film tud elmesélni? Mitől egyedi a magyar film?

A magyar filmek általában a hazai közönségnek készülnek. Például Hartung Attila rendezése, a FOMO, amiben tavaly szerepeltem, kifejezetten a magyar vagy talán még inkább a budapesti fiataloknak szólt. Ikonikus budapesti helyszíneken forgattuk, sokszor tettünk utalást a magyar történelemre, különböző "nagyon magyar" dolgokra, amiket külföldön annyira nem értenek. De szerintem ez nem gond. Ha már van saját nyelvünk, történelmünk, igazán készíthetünk olyan filmeket, amik a gyökereinkből nőnek ki.